Eljött az a nap amire oly sokáig vártam...amiért oly sokat küzdöttem a társaimmal együtt! Visszagondolva, hogy honnan indultam el az álmaim megvalósításának útján...elég rég volt, de tisztán emlékszem mindenre!
Gyerekként állandóan a Pokstory magazinját bújtam, ahol az aktuális legmenőbb koordinátorok életútját, eredményeit követhettem figyelemmel. Sosem tagadtam, hogy érdekel ez a hivatás, de talán saját magamnak se mertem beismerni, hogy az esélyeim olyan csekélyek, mint amennyire szeretném ezt az egészet. Aztán jött egy ember! Az én "hősöm", aki megmutatta, nem baj ha nem vagy nemes, nem vagy gazdag, nincs mögötted olyan háttér ami biztosítja a sikert... hiszen, kemény és állhatatos munkával egy hétköznapi ember is feljuthat a csúcsra! Ő volt John! Kívülről tudom a mai napig az összes contest előadását, harcát és eredményét! Kölyökként óriási motivációt jelentett látni milyen szuper csapatot alkot a pokémonjaival, Gengarral pedig mintha egy és ugyanazon személy lettek volna! Talán ekkor döntöttem el, hogy belevágok, én is át akartam élni milyen érzés, ha ilyen közel kerülsz valakihez/valakikhez, vagy amikor a tömeg a nevedet skandálja és beugrik a sok meló amit ezért hajtott végre az ember és pokémonjai. Azon nyomban jeleztem a szüleimnek, hogy nem érdekel hány évig nem kapok majd semmit szülinapomra, karácsonyra, vagy bármire, nekem kell egy pokémon! Nem mi voltunk a leggazdagabb család, de sosem kellet semmiben hiányt szenvednem, Édesapám, és Édesanyám mindig mindent igyekezett megadni nekem lehetőségeikhez mérten. Nagyban ennek köszönhető, hogy a következő szülinapomon egy kis Shinx bújt elő az ajándékdobozomból. Nehéz eldönteni voltam-e már olyan boldog …szinte azonnal lepergett előttem életem hátralevő része, és tudtam egy életreszóló barátság első pillanatait élhettem át, amikor a kis csöppség az ölembe ugrott. Hirtelen tudtam felnőttem! Hiszen mostantól felelősséggel tartozok Shinx iránt, az Ő jövőjéért, fejlődéséért! Ekkor még nagyon fiatal voltam, természetesen a szüleim megígértették velem, hogy várok még pár évet az indulással…ám az a pár év nagyon gyorsan elrepült! Így történt tehát, hogy Twinleaf városából, egy a világról még mit sem tudó kissrác útnak indult, hogy jelenlegi, és jövőbeli barátaival megpróbálja meghódítani azt!
Az első kalandig nem kellett sokat várni, még ki sem értünk Lokival (Shinx) a városból amikor pár Chimchar ellopta a pénztárcámat, ami igencsak nagy problémát jelentett. Utólag visszagondolva rengeteg élménnyel lennék szegényebb, ha a rakoncátlan Kid (Chimchar), akkor nem teszi ezt meg! Ugyanis a csapatunk egyik oszlopos tagja lett, akárcsak nem sokkal később Floaroma városban Vid (Buizel). Mindketten határozott személyiségek, akárcsak Loki, így azt gondolom nem sokkal indulás után már kimondottan erős csapatunk volt, és olyan barátaim akikért bármikor tűzbe tenném a kezem. Teljesítettük az edzőtábort melyben a legerősebb generációból vett részt pár személy.(később részletezem), megismertem John lányát, aki nagyon jó barátom lett Pankiinak hívják és kivételes koordinátor lesz belőle ebben biztos vagyok! Eterna erdőbe érve hallottam egy mendemondát, miszerint a Raltsok 5-19 óra között találhatóak meg, de van egy különösen szép, aki éjszaka szokott megjelenni, az erdő legnagyobb és legidősebb fája tövében. Egyből tudtam, hogy nekem ma éjszaka ott kell lennem! A helyiek igazat beszéltek, egy gyönyörű és erős Ralts jelent meg ott, akit egy nagyon izgalmas harc árán sikerült rávenni, hogy erősítsen minket a továbbiakban. Zereffel együtt már 4-en voltunk. Másnap még mindig ebben az erdőben voltam, amikor ismét egy új dolgot tanított meg nekem a pokemonok világa! A harc nem minden! Lucy a csapatunk 5. tagja egy Misdreavus, aki harc nélkül csatlakozott hozzánk, az első pillanattól kezdve kölcsönös volt a szimpátiánk! Szerencsésnek éreztem magam amiért, ilyen hamar ilyen alázatos barátokra tehettem szert. Minden este úgy feküdtem le aludni, hogy mindent megteszek az Ő boldogságukért történjen bármi! Ha valaki nem tudná, ahhoz, hogy igazán nagy dolgokat érhess el, le kell győznöd a 8 contest mestert a régiódban! Ám ez közel sem olyan egyszerű…
Az első mérföldkő volt a „pályafutásomban” az Esme elleni harcom. Kellemetlenül erős szellem pokékat használt, de köszönhetően az erőn felül teljesítő társaimnak megtettük az első komolyabb lépést a sikerhez vezető úton. Aztán Hearthome városban megismertük csapatunk második hölgy és utolsó 6. tagját Miley-t, aki egy gyönyörű és erős Aipom volt.
(A 2. CM harcom is megér majd egy külön sztorit a későbbiekben.)
Bárki mondhat bármit, egy koordinátornak, a contestek jelentik a legnagyobb sikerélményt, és motivációt! Így szerintem mindenki el tudja képzelni mekkora örömöt jelentett számomra, amikor megláttam, hogy megrendezik az idei első olyan contestversenyt amire van is lehetőségem nevezni! 2 hét van a versenyig, mindenki hihetetlenül motivált volt! Megfogadtuk, hogy végig edzük ezt az időt, és a lehetős legjobb formánkban jelenünk majd meg!
- Srácok! Végre itt az esélyünk! Ez már nem edzőtábor lesz vagy gyakorlás, itt nincs második esély! Ez az első olyan téthelyzet, ahol a legerősebb generáció tagjai megmutathatják magukat! Muszáj felkészülnünk! – vázoltam fel a helyzetet kis pokéimnak, akik ragyogó szemmel konstatálták azt.
- Sajnos van egy kellemetlenebb része is… csupán 3 pokémon nevezhető, a döntésem a következő! Miley, te nem régóta vagy velünk, sok gyakorlásra és edzésre lesz még szükségünk, hogy elérjük azt az összhangot, amivel lehet keresnivalónk itt. – közlöm a döntésem Aipommal, aki egyetértően bólint rám. – Zeref és Lucy, ti egyértelműen színpadra lettetek teremtve és talán mostanában kevesebbet is szerepeltetek így a helyetek megkérdőjelezhetetlen! – folytatom, miközben Kirlia és Misdreavus fülig érő szájjal veszik tudomásul, hogy nevezve lesznek. Majd a 3 nehézfiú felé fordulok:
- Loki, Kid és Vid! Ti mindannyian bitang erős pokémonok vagytok már most is, és határ a csillagos ég! Rengeteg közös contestünk lesz együtt reményeim szerint, de most csak egyikőtök vehet részt az elsőn. A döntésem… Vid te vagy! Loki, Kid ne csüggedjetek! Természtesen ti és Miley is ott lesztek velünk szurkoltok majd, és edzetek velünk, hiszen hatalmas szerepetek lesz így is az eredményben, mert felelősséggel tartoztok majd, hogy a legjobbat, hozzuk ki edzésen a többiekből! – hoztam tudtukra az utolsó résztvevőt. Loki és Kid tekintetéből először hatalmas csalódást véltem felfedezni, aminek örültem, hiszen ez tükrözi a hozzáállásukat, majd elszántan egy bólintással jelezték, hogy mindent megtesznek majd a csapat eredményességéért.
- Szóval 2 hetünk van, egy nappal sem több, hiszen az utazást is bele kell kalkulálni! Zeref, egy igazán különleges, és egyáltalán nem szokványos dologgal készülünk majd, remélem jól fog mutatni! – mondom neki, majd kinyújtom a kezem felé, és a hüvelykujjamat mutatom neki, mintha egy lájkot küldenék felé. – Konfúzió! Ha ezt látod, az az 1-es vagyis a Konfúzió! Most pedig két ujjam mutatom feléd, ez a 2-es vagyis, a Mágikus levelek! A 3-as lesz az Árnylabda, míg a 4-es a Duplacsapat! Tudom először bonyolultnak tűnhet, de ha gyakorlunk ráérzel majd! Gyere Kid próbáljuk ki, egy harc keretein belül, hogy rögzüljön! – hívtam oda Monfernot. Monferno egyből egy Lángkerékkel igyekezett nekirontani Kirliának. Én pedig az 1-est mutattam neki. Miközben Kirlia rámnézett, és mire feldolgozta az infót Kid, már be is vitte a találatot.
- Hmm, igen ez így nem lesz jó! Zeref, ha ezzel a módszerrel harcolnánk, parancs nélkül innentől mindig a 4-essel, vagyis a Duplacsapattal kezdünk oké? – kérdeztem, ő pedig határozott bólintással jelezte, tudomásul vette. Zerefből hirtelen 4 termett a tisztáson. Kid ismételten Lángkerékkel indult el felé, kezemmel 3-at mutattam, ami az Árnylabdát jelentette. Az összes Kirlia rámpislantott, majd Kid elpusztított egy klónt, és amíg meglepődve konstatálta, hogy nem az igazi volt, Zeref mögötte egy erős Árnylabdával lökte neki az egyik közeli fának.
- Szuper! Nagyon ügyes vagy Zeref! – fakadtam ki örömömben. –Köszönjük a segítséget Kid!
Vid, te vagy a legjobb úszó, akit valaha is megismertem! De a szárazföldön muszáj még gyorsulni egy kicsit! A harcok döntő többsége nem a vízben lesz! Félre ne érts, nem azt mondom, hogy lassú vagy, de benned megvan a potenciál, hogy extrán gyors legyél! – próbálom motiválni, és a cuki kis pofiján tündöklő mosoly, valamint a tekintetéből áradó elszántság arról ad visszaigazolást, hogy ez sikerült. – Ha extrán gyors akarsz lenni, olyannal kell edzened, aki extrán gyors, és meg kell próbálnod felnőni hozzá! Még szerencse, hogy van itt valaki, akinek a gyorsaságához kevesen érnek fel! Ugye Miley? – kacsintok rá Aipomra.
- Rendben Vid egyszer már használtuk ezt a kombót Esme ellen! De tovább kell tökéletesíteni, mert van benne lehetőség bővel! Használj Hangrobbanást a földre, majd a nagy porban ami keletkezik búj el, ugorj ki hirtelen és a lehető leggyorsabban próbáld eltalálni Mileyt egy Vízágyúval! Miley te nyilván próbálj kitérni előle! –adtam ki az utasításokat. Vid meg is csinálta a kérésemet, de Miley simán kikerülte, egyenlőre fellelhető a köztük lévő szintkülönbség. – Nincs semmi baj, még egyszer! – de ez alkalommal sem volt sikeres. Legalább fél óráig próbálkozott Vid, de meg sem tudta közelíteni Mileyt.
- Semmi probléma kishaver! Ezért kell edzenünk az előttünk álló két hétben! Néz ki egy szimpatikus fát, és gyakorold ezt a kombinációt! Illetve van itt még valami számodra! A gyorstámadásodat használjuk fel védekezésre is! Mit szólsz hozzá? Ha jön feléd egy támadás, a Gyorstámadással ki is kerülheted, majd egyből be is vihetsz egy csapást! Jól hangzik nem? – nevettem fel. – Miley, használj csillagszórást Vid ellen! – adtam ki a parancsok, majd Vid kicsit értetlenkedve nézett rám, hiszen ez a támadás mindig talál, de aztán a legnagyobb erőfeszítésével próbálta elkerülni, ez azonban természetesen nem sikerült.
- Tudom azt gondolod, hogy na ne már, ezt nem lehet elkerülni! De ne feledd, a példaképünk John megtanította nekünk, hogy a lehetetlen nem létezik! Ha eleget edzünk, és mindent beleadunk, végre fogjuk hajtani a lehetetlent! Mond Vid… -teszem rá a kezem a kis buksijára. – Szeretnél te lenni az első pokémon, aki ki tudja kerülni a Csillagszórást? – kérdezem, majd kis barátomnak a szeme tűzbe borul víz típusa ellenére, egy határozott „Buizel!-el” adja tudtomra a válaszát, majd már el is tűnik a bokrok között, hogy gyakoroljon.
- Lucy sok pokémonnal szemben vagy nagy előnyben! De van sok, aki veszélyes rád! Igazából a támadásaidat nagyon jól használod szerintem! A mozgásod igazi kis fürge szellemes! – nevetek. – Szerinted jó lenne, ha cikk-cakk alakban megtanulnál minél gyorsabban mozogni, és ebből még akár támadást is indítani? Loki használj Szikrát! Lucy igyekezz cikk-cakk alakban mozgást végezni és kikerülni, aztán támadj vissza Rontással!
Lucynak ekkor még szokatlan volt ez a mozdulatsor, így nem tudta megfelelően végrehajtani.
- Ne csüggedj! Van időnk és téged ismerve két hét múlva már csodásan fog menni! – próbáltam bíztatni, hiszen a csalódottság kiült az arcára a sikertelenség miatt.
Így telt tehát a következő két hetünk, rengeteg gyakorlással, és edzéssel.
A 4db Zeref mindegyike felugrik a levegőbe, miközben körbefogják Kidet. A majom pokémonom ezúttal Parázs támadást használ, de egy klónt semmisít meg, eközben az igazi Kirliának már csak egy apró pillantás elég a levegőből és látja, hogy 2-est, mutatok, úgyhogy Mágikus leveleket zúdít Monfernora, ami annyire nem sebzi, de most nem is ez volt a lényeg.
- Nagyon ügyes vagy Zeref! Hihetetlen, hogy milyen rutinszerűen megy már, hogy csak a szemed sarkából idepillantasz , és már tudod is melyik támadás következik! Kid, nélküled ez nem sikerülhetett volna! Köszönjük a segítségedet!
Midreavus Loki Szikráját úgy kerülgeti ki cikk-cakk mozgással, mintha csak teleportálna, majd az egyik kikerülés után egy Rontást indít el , de megállítja mielőtt célba érne.
- Lucy csodás, hogy mennyit fejlődtél! Rettentő gyors vagy! Büszke vagyok rád és Lokira is!
Vid egy hatalmas erejű Hangrobbanást zúdít a földnek melynek következtében óriási porfelhő veszi őt körül, nem is látszik. A kezemben 3 frizbit szorongatok, majd mindhármat eldobom jó magasra, amennyire csak tudom. Ekkor Vid előugrik a porfelhőből, és elképesztő gyorsasággal reagálja le a frizbik helyzetét, és találja el őket a Vízágyújával.
- Mindenki előtt le a kalappal, de Vid, el se akarom hinni te mennyit fejlődtél! Biztos vagyok benne, hogy ez az állhatatos munka ki fog fizetődni! De van itt még valami… - fejezem be a mondandómat, és Mileyra tekintek.
A két pokémon egymással szemben áll, Miley egy gyors mozdulattal Csillagszórást indított Vid felé, ekkor nem akartam hinni a szememnek…Vid majdnem elkerülte az elkerülhetetlen támadást, rengeteget gyorsult, de ennek ellenére látszott rajta a csalódottság, amiért nem sikerült a lehetetlent végrehajtani. Pont az ilyen hozzáállásuk miatt imádom őket! Ekkor tudtam, nem érhet véget ilyen negatív élménnyel az edzése!
- Miley, Vid! Mégegyszer! Vid ezúttal tényleg koncentrálj és légy minél gyorsabb! Miley, mindent bele! – adtam ki a parancsot, de közben óvatosan Mileyra kacsintottam, aki így rögtön tudta minek kell következnie. Egy hatalmas erejű Csillagszórást indított Vid felé, akit még sosem láttam ennyire elszántnak! De végül olyan történt, amire senki nem számított… Vid a Gyorstámadás segítségével kikerülte a Csillagszórást! ( Vagy Miley direkt rontotta el? Ezt már sosem tudjuk meg :D ) Vid egyből a nyakamba ugrott, és őszinte, felhőtlen örömét zúdította rám! Én is nagyon boldog voltam, tudtam, hogy ez jót tett a lelkének! Sokat erősödött az elmúlt 2 hétben!
- Srácok, azt gondolom senki nem melózott többet az elmúlt 2 hétben, mint ti! És a kemény munka kifizetődik! Itt az alkalom, mutassuk meg magunkat a világnak!!! – ezekkel a szavakkal indítottam el annó a kis csapatunkat, életünk első komoly megmérettetésére.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
